TRANSZPERSZONÁLIS

A pszichodinamikus, viselkedésterápiás és a humanisztikus pszichológiai iskolákat követően negyedik erőként bontakozott ki a transzperszonális pszichológia. A köztudatban mára már elterjedt motivációs piramis vagy szükséglethierarchia megalkotását követően Abraham Maslow kezdett először transzperszonális témájú cikkeket írni. Ezzel kapcsolatban első jelentős felfedezése a csúcsélmények leírása volt. A csúcsélmény "ritka, izgalmas, mélyen megmozgató, felemelő élmény, ami a jelen észlelésének magasabb szintjével jár, valamint akár misztikus vagy varázslatos hatással is lehet az esemény átélőjére."

Az őt követő jelentős képviselő Stan Grof, cseh származású kutató és pszichoterapeuta, aki a transzperszonális kifejezés megalkotója. A mai napig aktív pszichoterapeuta, tehát 50 évnyi kutatási és terápiás tapasztalattal rendelkezik. Pályája kezdetén az LSD-asszisztált pszichoterápiában szerzett sokéves tapasztalatot, azonban annak betiltása után olyan szermentes módszert dolgozott ki, amely hasonlóan erős tudatmódosulást eredményez, így jelentős pszichoterápiás hatással is bír (holotróp légzés). Munkásságának központjában a "holotróp állapotok" leírását tartja.

Ken Wilber munkássága részben Maslow munkásságán, részben a korábbi pszichodinamikus és kognitív fejlődési modellek integrálásán alapul. Tudatfejlődési modellje - az integrál létramodell jelenleg az egyik legátfogóbb elmélet a születéstől a normál fejlődési szakaszokon keresztül a spirituális élmények megértéséig egyaránt.

Az oldal folyamatosan bővül...